Az egyszerre rettegett és tisztelt fenevad, a bika már az ősidőktől fogva kultusz tárgya volt a nyugati civilizációkban. A Földközi-tenger térségében élő népek mindig is a bátorság, az erőszak, a férfiasság, a megtermékenyítő erő, a királyi hatalom megtestesítőjeként tekintettek rá. Spanyolországban ezen ősi tradíció örökségeként alakult ki a bikaviadalok hagyománya. A szigorú szabályrendszerhez igazodó rituálé, amelynek során ember és állat szimbolikus harcot vív egymással, a mai napig inspirációs forrásként szolgál a művészek számára.
A Szépművészeti Múzeum gyűjteményeiből válogatott tizenkét alkotás a Magyar Nemzeti Galéria első emeleti időszaki kiállítótermében látható. Ezek közt antik régészeti tárgyak, festmények, szobrok, rajzok és metszetek egyaránt megtalálhatók az ókortól napjainkig, általuk pedig közelebbről megismerhető a bikakultusz ősi hagyománya és a bikaviadalok eredete.
A tizenkét kiválasztott mű között Francisco de Goya La Tauromaquia sorozatának négy rézmetszete, valamint Ignacio de Zuloaga és Fernando Botero egy-egy nagyformátumú olajfestménye is látható.