Dokumentumfilmek
A kilencvenes években a spanyol rendezők közül többen javaslatokat dolgoztak ki annak érdekében hogy ismét az érdeklődés előterébe kerüljön a valóságot természetes formájában megjelenítő dokumentumfilm gyártás. Olyan neves rendezők támogatásával, mint Basilio Martín Patino és Joaquim Jordá, a társadalmi, történelmi és politikai témákat érintő, konvenciókon alapuló filmgyártás mellett egyre erőteljesebb lett az az irányzat mely Víctor Erice művészetét tekintette mértékadónak. A rendszerváltás idején a dokumentumfilmeket inkább a televíziózás audióvizuális értékeihez való közelítés jellemzi mellyel lehetővé vált a kialakulóban lévő demokratikus társadalom problémáinak bemutatása.
