Pablo García Canga a neves párizsi La Fémis iskolában végezte tanulmányait majd egyre inkább elmerült a karakterépítés művészetében. Az általa megformált szereplők váratlan fordulatokkal teli történetek főhősei, olyan történetekéi, amelyek kimenetele nem következik egyértelműen a körülményekből, hiszen az elbeszélés ereje éppen abban rejlik, hogy kiszámíthatatlan.
Első, De l’amitié (2018) című rövidfilmje óta munkáit gondos írói előkészület jellemzi, amelyben megmutatkozik forgatókönyvírói és fordítói tehetsége is.
Szinopszis: Ana hangüzenetet rögzít egy régi barátjának. Tétovázik. Mire érdemes emlékezni? Mit jobb elfelejteni? Milyen szavakat használjunk régi sebek begyógyítására? Olykor elmosódnak bennünk a határok csodálat, barátság, szerelem, harag és gyűlölet között. Mondhatjuk, hogy gyűlölünk valakit, majd egy pár pillanat múlva azt is, hogy szeretjük, miközben mindkét esetben őszinték vagyunk. Ez a rövidfilm is éppen erről szól: az érzelmek zűrzavaráról és ellentmondásosságáról.