Mamen Díaz debütáló filmje, amely olyan friss, mint a nyári délutánt hűsítő pohár sör, egy 21. századi Rohmer könnyedségével teszi fel a kérdést az örök ezeréves elégedetlenségről, egy olyan világban, amely tele van lehetőségekkel, és amelyből nagyon nehéz csak egyet választani.
Violeta, a huszonéves lány, aki nem igazán tudja, hogyan használja ki tehetségét és kecsességét, a nyarat Madridban tölti, gyakornokként egy kiadóban, lakótársával együtt a ventilátorra tapadva, és a hőséget kerülgetve két olyan ügy között, amelyek a kétségek tisztázása helyett inkább szaporítják azokat.
A film a Hannah takes the stairs (Joe Swanberg, 2007) abszolút fapados filmváltozata, tele természetességgel és sziporkázó dialógusokkal, Violeta Rodríguez világító alakításával, a negyven fokos, árnyékos Madrid buszokkal és pöttyös festékkel teli belső terekkel.