Az emlékezet tesz minket azzá, akik vagyunk: a jelenben élünk, de vonatkozási pontjaink az emlékeinkhez, a gyökereinkhez kapcsolódnak. De mi történik akkor, ha mindaz, amit sajátunknak kellene éreznünk, egyszerre idegenné válik? Ha a múlt nem az énünk része többé, ha csak egyfajta fikcióként érzékeljük? Ez az érzés ölt formát Natalia Litvinova költészetében, a Siguiente vitalidad (További életerő) című kötetben, ez fogalmazódik meg a szerző által felidézett és amuletté tett különös szavakban: Homel, izba, Csernobil. Megrázó mű Litvinova könyve száműzetésről és arról, mennyire szükségünk van rá, hogy megtaláljuk saját helyünk a történelemben.
Natalia Litvinova (Gómel, 1986) fehérorosz származású, költészettel és fordítással foglalkozó argentin írónő. Emellett kreatív írást tanít az Argentin Pszichoanalitikus Központ Alapítványában. Verseskötetei: Esteparia (Nő a sztyeppén, Ediciones del Dock, 2010; Spanyolországban és Uruguayban is megjelent), Grieta (Repedés, Gog y Magog, 2012; Spanyolországban és Costa Ricán is megjelent), Todo ajeno (Minden idegen, Vaso Roto, 2013), Siguiente vitalidad (További életerő, Audisea, 2015; Spanyolországban – La Bella Varsovia, 2016 -, Mexikóban és Chilében is megjelent) és Cesto de trenzas (Fonott kosár, La Bella Varsovia, 2018). Több antológiát állított össze és fordított az Ezüstkor orosz költőinek, többek között Innokentyij Annyenszkij, Szergej Jeszenyin vagy Marina Cvetajeva verseiből.