Két történet fonódik egybe: az egyikben don Alonso élete utolsó éjszakáján lóháton indul útnak Medina del Campóból Olmedóba; a másikban egy fiatal motoros teszi meg ugyanezt az utat, ugyanabban az időben. Az út során mindketten elmesélik a történetüket, amelyet egymaguk, hangosan fogalmaznak meg; akár egy varázsigét, a félelem ellen, hiszen mindkettejüket rémálmok kísértik. A terek és idők közt feszülő kétértelműség az egész művet áthatja, és a két szereplőt kettős karakterként mutatkozik. Okaik is ellentmondásosak: szerelem, féltékenység, irigység, társadalmi siker, árnyak, magány, irracionális félelem, valós félelem, s a közös végzet, amelyről ugyan nem vesznek tudomást, mégis megérzik.
A monológ Lope de Vega El caballero de Olmedo (Olmedo lovagja) című művének rendhagyó változata. A valós alapú történetet az irodalom, a fikció világa életben tartotta, s tovább él a jelenben. Titokzatos, tragikus iróniával átszőtt történet, melynek során elkísérjük a főszereplőket a halálba vezető úton, amelyet paradox módon ők maguk, életteli módon közvetítenek felénk.
A Que de noche lo mataron monológ, amelyben a múlt és a jelen síkja a cselekmény tekintetében és esztétikai szempontból is összeolvad. Juan Cañas – a Ron Lalá tagja – élőben (gitárral, ütőhangszerekkel és énekkel) eredeti zenét, könnyűzenét és Luis de Briceño szerzeményeit adja elő, minezt elektronikus zene és videojáték kíséretében.
Az előadást beszélgetés követi Ainhoa Amestoy rendező, Juan Cañas színész és Alejandro de Juanes producer részvételével, amelyet Kozma András drámaíró, rendező, színész, színházi és művészeti fordító, a Nemzeti Színház társulatának tagja moderál.
A program a spanyol zene és előadóművészet nemzetközivé tételét célzó program támogatásával valósul meg, amelyet a Cervantes Intézet és a spanyol kulturális és sportminisztérium előadóművészeti és zenei nemzeti intézete (INAEM) közösen szervez, az Európai Unió által finanszírozott helyreállítási, átalakítási és rugalmassági terv - Nextgeneration.eu - keretében.