„Azért kellett létrejönnie a MADI-formának, hogy a festészet felületét, amely évszázadokon át be volt zárva a keretbe, kiszabadítsa onnan”. (CAQ)
A MADI mozaikszó jelentése: a Mozgás – virtuálisan, vagy valóságosan a műtárgyak kimozdulását, s a mozgalom dinamizmusát tükrözi; az Absztrakció – a geometria tárgynélküli világára utal; a Dimenzió – a műalkotások térbeli kiterjedését, illetve a környezetéhez fűződő viszonyát mutatja; míg az Invenció – a találékonyságot, a kreativitást, a játékosságot fejezi ki.
A MADI nemzetközi művészeti mozgalom példa nélküli időszakot ért meg a művészettörténetben, ugyanis 77 éve tart. 1946-ban indult Buenos-Airesben, itt folyt le az első korszaka, a második az ötvenes évektől Párizsban és Nyugat-Európában zajlott, míg a harmadik, a kibontakozás ciklusa a kilencvenes évek elején, a közép-kelet-európai események beindulásával kezdődött, és hatással volt az egész világra. Ebben az időszakban 16 ország 150 művészének felajánlásaival létrejött a magyar-országi székhelyű Mobil MADI Múzeum: http://mobilemadimuseum.hu
A Cervantes Intézet kiállítására ebből a kollekcióból válogattunk, minden országból néhány művész munkáját mutatjuk be.
Kísérőprogram: MADI-UNIVERZUM – Portréfilm Carmelo Arden Quinről
Carmelo Arden Quin képzőművész, költő, teoretikus, a MADI nemzetközi művészeti mozgalom egyik alapítója, 1913-ban született Uruguayban. A portréfilm a XX. század művészettörténeti mozgalmait Carmelo Arden Quin személyén keresztül mutatja be, és jut el a mester végkövetkeztetéséig: „Azért kellett létrejönnie a MADI–formának, hogy a festészet felületét, amely évszázadokon át be volt zárva a keretbe, kiszabadítsa onnan”.
A filmben Arden Quin beszél latin-amerikai avantgárd mesteréről, Joaquín Torres Garcíáról, aki 1930-ban Párizsban a ”Cercle et Carré ” művészeti mozgalom és folyóirat egyik megalapítója volt, Seuphorral Mondriannal, Arppal…; továbbá arról, hogy a kultúra és a művészet az élet leglényegesebb kérdéseit veti fel, és válaszolja meg: „A legerősebb császárságok, a nagy politikusok és hódítók sorra eltűnnek, míg a művészeti alkotások, az emberi értelem virágai örökre megmaradnak.”