Efthymia Zymvragakit felkeresi egy férfi, aki megvallva saját bántalmazó mivoltát lehetőséget kínál neki, hogy megvizsgálja egy erőszaktevő perspektíváját. A görög rendezőnő első filmjében bátran, első szám első személyben közelíti meg a társadalmunkban oly nagy súllyal jelen lévő erőszak kérdéskörét, azzal a céllal, hogy árnyalt és intim képet fessen róla.
Szinopszis: A Kanári-szigeteken élő Ernesto felkeresi Efthymia Zymvragaki filmrendezőt és felajánlja neki, hogy filmet készítsen az életéről. Elmondása szerint a nemi alapú erőszak esetében mindig két szereplő van: az áldozat és a bántalmazó. Bevallja: ő a bántalmazó. A görög rendezőnő ekkor egy olyan útra indul, amelyben találkozik a valóság és a filmkészítés. Az út során felfedezi az erőszak köreiben megrekedt ember lelkének legmélyebb zugait, a benne élő fényt és árnyakat, miközben rájön, hogy Ernesto valójában egyszerre bűnös és áldozat. Az ő története arra indítja, hogy szembenézzen saját családja múltjával, amit már két évtizede, szülőföldjével együtt a háta mögött hagyott.