Ez az esemény összehasonlító elemzést kínál Miguel Hernández El rayo que no cesa (Szűnik-e hát e villám) című könyvének egyes részleteiről, a preszokratikus szimbolika, különösen az elemek, és Al-Kindi On Rays (A sugárzásokról) című elmélete fényében. Megvizsgáljuk, hogyan olvasható Hernández műve a preszokratikus témák költői visszhangjaként, ahol a természet szimbólumai, az élet folyamatos áramlása és az ellentétek közötti konfliktusok kifejezésre jutnak a szenvedés és az emberi szenvedélyek intenzív, lírai ábrázolásában.
Al-Kindi sugár-elmélete és a Szűnik-e hát e villám című mű szimbolikája egy ősi világlátást tár elénk, amelyben az emberi lény elkerülhetetlen és láthatatlan erőkkel szembesül, amelyek hatással vannak életére és sorsára. Az esemény arra összpontosít, hogyan emelkedik ki a villám szimbóluma, mint az állandó és ható erő, amely egyszerre tükrözi Al-Kindi kozmikus világképét és Hernández érzelmi világát, bemutatva az ember kapcsolatát egy magasabb renddel, legyen szó a fizikai világról vagy az érzelmek belső világáról.
A találkozó egy kérdések és válaszok számára fenntartott résszel zárul, amely lehetőséget ad a résztvevőknek, hogy mélyebben elmerüljenek az előadott gondolatokban, és alaposabban megvizsgálják a villám és az ember közötti kapcsolat két különböző szemléletét.