Díszített
Alberto Vázquez vizuális stílusa nagy hírnévre tett szert ennek a rövidfilmnek köszönhetően, amelyet hatalmas elismeréssel fogadtak az animációs- és rövidfilmfesztiválokon. A fekete-fehér kivitelezés és az öregségtől meggyengült főszereplők önpusztításának ábrázolása felülkerekedik magán a cselekményen, és szembesít minket az élet legnehezebben elfogadható aspektusaival, amelyek teljes mértékben kiszolgáltatottá tesznek minket illuzióink és álmaink követelőző hangjával szemben.
Szinopszis: A történet egy tönkrement kapcsolatról szól, és arról, hogyan hat mindez a körülöttük lévőkre. A töredékes narráció, mint egyfajta rejtvény, több oldalról közelíti meg a történteket, és szatirikus humorral fűszerezve beszél el egy egzisztencialista tanmesét, a mélyen emberi karakterek ábrázolásán keresztül pedig az élet értelméről elmélkedik.
