A Spanyol Táncról szóló második előadás kiváló lehetőséget kínál a boleró iskola megismerésére. Felfedezzük, hogyan gyakorolt hatást a spanyol kultúrára azáltal, hogy megőrzött és továbbfejlesztett egy népi gyökerekkel rendelkező klasszikus táncstílust, amely az akadémikus technikát ötvözi az andalúz folklór ritmusaival és lépéseivel. A boleró iskola a 18. századi boleró fejlődésének eredménye, amely a 19. és 20. században érte el virágkorát és teljesedett ki. A Junta de Andalucía (andalúz kormány) 2010-ben Kulturális Jelentőségű Örökséggé nyilvánította.
Bár a boleró iskola határozott formája a 18. század végén kezdett kialakulni, gyökerei a régi spanyol táncokban, különösen a boleróban rejlenek. Erősen táplálkozik az európai – főként a francia és olasz – akadémikus technikákból, mégis megőrzi sajátos identitását. Ez a jellegzetes testhajlításokon (quiebros), a díszített kézmozdulatokon (floreos), az ellenpontokon (contrapuntos), valamint a kasztanyetta (vagy palillos) karakteres használatán alapul. A stílus a 19. században és a 20. század elején érte el fejlődésének csúcsát. Kezdetben „baile de palillos”-ként ismerték, és a spanyol tánc szerves részének tekintették. Hagyományosan balettcipőben és kasztanyettával táncolják.
A második elméleti előadásra március 12-én, csütörtökön 18:00 órakor kerül sor a budapesti Cervantes Intézetben. A gyakorlati órát másnap, március 13-án, pénteken 18:00 órakor tartjuk az Eötvös10 Művelődési Házban, ahol lehetőségünk nyílik megismerni és eltáncolni a boleró iskola egy variációját vagy egy koreográfia részletet: az El ole de la Curra-ból.