Az eltűnés mint metafora
IC Budapest
Két thriller, ahol a kutatás a kísértet felfedezéséhez vezet. Két nagyon jó példa arra, ahogyan a tipikus spanyol képzeletvilág összeolvad az észak-amerikai bűnügyi filmek narratívájával. Mindkét filmben adott egy eltűnt ember, (az értékek hiányának egyértelmű metafórája), és olyan szétesett családokat ismerhetünk meg, amelyek a különböző gazdasági válságoknak estek áldozatául. A krimiszerű történetmesélés csak hangsúlyozza ezt a strukturális szegénység-érzetet, és a néző kezébe adja a fejtörő megoldásának kulcsát.
A La propera pell (A következő bőr) című film egy tagadhatatlan igazsággal indul: az igazi krimikörnyezet Spanyolországban a vidék. Itt a viták, a csöndek, a titkok és a múlt évről-évre fennmaradnak, majd bármelyik pillanatban kirobbanhatnak. A film ebből a feltevésből kezd, és megmutatja, hogy az eltűnés miként vonja maga után a magányt, valamint, hogy a hely, ahová visszatérsz, soha nem lesz már ugyanaz, mint amikor elhagytad.
A Los peces rojos (Vörös halak) talán a spanyol krimi csúcsa. Nem a tipikus bűnügyi film, nincs benne erőszak, majdhogynem cselekmény sem, de így is szinte tapintható a feszültség. A filmben félúton van a pszichodráma és az izgalmas thriller között. Adva van egy végzetes háromszög, melyet egy vidéki fiú, egy jobb életre törekvő táncos lány és egy, a hideg számítás és a túlcsorduló szenvedély között őrlődő férfi alkot.
