A hatvanas évek végének
űrláza adta az ötletet ehhez az fergeteges vígjátékhoz, amelyben spanyolok egy
csoportja úgy dönt, felveszi a versenyt az amerikai holdra szállással. A
paródia számos jelenséget kifiguráz, amelyek – ha tetszik, ha nem –
meghatározták a spanyol tömegkultúrát, miközben bemutatja ezt az őrült
vállalkozást, amely mindennek ellenére mégsem mondható teljes kudarcnak.
Juan Mariné operatőri
munkája már akkoriban is a lehető legjobb választásnak számított a csillagok
felé tartó utazás képi világának hiteles megjelenítésére.
Szinopszis: Egy
dél-spanyolországi faluban egy baráti társaság a kocsma televíziója előtt
ücsörögve várja az első ember Holdra szállását. Az egyik törzsvendég felhívja
társai figyelmét, hogy nincs semmi rendkívüli ebben a „mutatványban”. Miután meggyőzték
magukat arról, hogy ők lehetnek azok, akik elindítják a spanyol űrutazást,
nekiveselkednek, hogy a közeli földeken felállítsák bázisukat és megépítsék a
űrhajójuk első prototípusát.
