A nyolcvanas évek végétől fogva Isabel Herguera rendezőnő hihetetlen narrációs képessége és sajátos, kifejező rajzai által egyre újabb világokat tárnak fel. A La gallina ciega (Vak tyúk) című, 2005-ös filmjét a Goya-Díjra is nevezték, és mind az országos, mind pedig nemzetközi ismertségét csak növelték ezután következő rövidfilmjei. Az Amore d’inverno (Téli szerelem) című alkotással az érzések világát, a természettel, az emlékezettel való kapcsolatot való kapcsolatot dolgozza fel - ez a téma jellemző egész munkásságára.
Szinopszis: Miközben egy pár a folyóparton andalog és vadászok egy őzet lesnek az erdőben, néhány barát Clavesanára gondol, a táncosnőre, aki a tájba vesző szabad szerelem metaforája.